Kiszáradás helyett igazi oázis: sikertörténet a nagyszalontai Nádas-tó helyreállítása

A „ROHU 14 – A természeti értékek megőrzése, védelme és népszerűsítése a Nagyszalonta-Békéscsaba határon átnyúló térségben” néven futó projektet Nagyszalonta Megyei Jogú Város és három projektpartnere közel 3 év alatt valósította meg. A projekt egyik eredménye a Nagyszalonta település Arad felé eső kijáratánál található Nádas-tó élőhelyfejlesztése. A mocsár rehabilitációja egy valódi példa arra, hogy a természet helyreállítását közös akarattal és erővel, határok nélkül is meg lehet valósítani.

A korabeli térképek szerint a Nádas-tó a Kölesér árterében, a környék egyik mocsaras vízfolyásában, a Nádas-érben alakult ki, innen ered mai elnevezése is. A ROHU14 projekt megkezdésekor a nyílt vízfoltok csak elszigetelten jelentek meg, az őshonos mocsári növényzet az eutrofizáció és a természetes szukcesszió miatt eltűnőben volt, főként a tó feltöltődése miatt, amelyet az vályoghoz szükséges agyag kitermelésének céljából végzett földmunkák okoztak. Amennyiben a projektben nem került volna sor az eutrofizálódó mocsár rehabilitációjára, előbb-utóbb természetes módon száraz élőhellyé alakult volna át, ami nagymértékben korlátozta volna a vizes élőhelyeket benépesítő fajok jelenlétét.

Mivel a mocsárral szomszédos földterület nagy részét intenzív szántóföldi művelésre használják, ami korlátozott lehetőséget jelent a biológiai sokféleség számára kedvező élőhelyek kialakítására, és tekintettel arra, hogy a szomszédos Cséffai Természeti Park jelentős vizes élőhelyei a közelmúltban nagyrészt megszűntek, a szalontai mocsár a fejlesztési munkálatokat követően valódi oázissá vált sok faj számára. A szalontai eutróf mocsár biológiai sokféleségének felmérését és nyomon követését célzó, a fejlesztési munkálatok előtt és után végzett kutatások kimutatták, hogy számos fajcsoport használja az újonnan létrehozott vagy jobban mondva rehabilitált élőhelyet. Bár a mocsár kiterjedése alig több, mint 5 hektár, számos édesvízi gerinctelen fajnak, kétéltűnek (különösen gőtéknek) és madárnak (főként vízi madaraknak) biztosít megfelelő élőhelyet, sőt emlősök – őz, vaddisznó, borz – is megjelennek itt, nem is beszélve  a nemrég felfedezett vidráig, amely a nyílt víztükör kiterjedésének növekedése után telepedett meg a mocsárban.

Az elvégzett fejlesztések egyúttal jelentősen javították a vízi környezet minőségét, úgy a terület által megtartott vízmennyiség jelentős növekedése által, mint a mocsárban lévő víz fizikai-kémiai paramétereinek jelentős javulása révén.

Az eutróf mocsár resturációja nyomán egy országos viszonylatban is megritkult vízi élőhely jött létre, ahol olyan halfajok is megjelenhetnek, mint a széles kárász, a lápi póc és a réti csík. Ezeknek a fajoknak az állománya az elmúlt évtizedekben megtizedelődött, ugyanis a számukra megfelelő élőhelyek jelentős része megszűnt a folyószabályozások és lecsapolások következtében.

„Ez a projekt egy bevált gyakorlat példája lehet, amely máshol, hasonló adottságú területeken is megvalósítható, amennyiben biztosítható a megfelelő vízellátás” (Andrei Togor, halbiológus, APS Aqua Crisius).

Jelen anyag tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját.