A szalontai túzokállomány

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) besorolása alapján a túzok (Otis tarda) világszinten sebezhető faj, amely már számos olyan európai országból kipusztult, ahol valamikor élt és őshonos volt. Romániában kifejezetten a múlt század húszas évei után szenvedett nagymértékű állományvesztést a túzok. Így jutottunk el odáig, hogy napjainkban már csupán egyes partiumi és bánsági területeken találkozhatunk túzokkal.

Az elmúlt 12 év során végzett megfigyeléseink alapján egyértelműen bebizonyosodott, hogy Nagyszalonta térségében egy, mintegy 40-50 egyedet számláló túzokállomány él, amely egyaránt használja az épp itt húzódó államhatár romániai és magyarországi oldalán elterülő élőhelyeket. Természetvédelmi szempontból, ez az állomány már kritikus szintre csökkent, és mindenképpen védelmi tevékenységekre van szükség annak érdekében, hogy megmentsük.

---

Tájkép, élőhely, táplálkozás

A nagyszalontai túzokállomány a gyepek mellett a repcevetéseket, lucernásokat, kalászos gabona parcellákat és parlagon hagyott területeket, jóval ritkábban a kukorica és napraforgó földeket használja. Ezek megfelelő aránya nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy Nagyszalonta határában még ma is létezik egy életképes populáció. 

A gyepek megőrzésének jelentős szerepe van, mivel nagyon fontos szaporodó és pihenőhelyek a túzok számára, a kakasok látványos dürgése is itt történik.

A repce jelenti számukra a legfontosabb táplálékforrást télen. Ezt az is mutatja, hogy a megfelelő helyeken lévő szalontai repcések szinte mindegyikében találunk túzok ürüléket.

A lucernások költő és táplálkozóhelyként is fontosak. Ha valamely évben, például extrém szárazság miatt, tönkremennek a repceültetvények, a lucerna jelentősége ugrásszerűen megnő, főként mint téli táplálékforrás.

A parlagon hagyott területek, zöld ugarok is számottevőek lehetnek a túzok számára, elsősorban táplálkozóterületként és fészkelőhelyként.

A kalászos gabona parcellák a leggyakoribbak közé tartoznak Szalonta környékén. Ez a kultúra prominens alternatív fészkelőhely lehet. A kukoricások és napraforgó földek a növényzet magassága miatt kevésbé fontosak, esetleg a vedlési időszakban lehet jelentőségük, amikor a madarak búvóhelyként használják őket, vagy forró nyári napokon, amikor árnyékkal szolgálnak.

Szaporodás, utódnevelés

Nagyszalontán a fő dürgőhely egy legelő, ami a város és az országhatár között fekszik. Ezt a gyepet szarvasmarha és juh legelőként is hasznosítják.

A túzokok jobban szeretik azt a részt, ahol a birkák legelnek, mert ott alacsonyabb a fű és ennek köszönhetően jobban látszanak a dürgő kakasok. A jobb láthatóság kedvéért nem csak az alacsonyabb füvet, hanem a magasabban fekvő részt is választják, innen ők is jobban kilátnak.

Másodlagos dürgőhelyek vannak még gyep és szántó alkotta mozaikos területeken is. A lekek gyepen vannak.

Az utóbbi tíz évben Szalonta térségében a legnagyobb megfigyelt dürgő csapat három kakasból és négy tyúkból állt, az állomány ő dürgőhelye a mezőgyáni határban, Magyarország területén van. A párzást követően a dürgőhely közelében lehet tyúkokat megfigyelni, amint fészkelőhelyet keresnek.

A 2018-ban talált feltételezhető költőhely egy gyep által körülölelt búza parcellában volt.

2020-ban ifj. Ioan Matiu állatorvosi hallgató a mezőgazdasági munkák végzése során tojásos túzokfészekre bukkant egy gabona táblában. 

Mint Európa más területein, Nagyszalontán is kiemelkedő szerepe van mezőgazdaságnak a túzok szempontjából. Az alkalmazott agrotechnikák, a parcellák mérete és a kultúrnövények összetétele meghatározó számára. A gyepek megőrzése, lucerna és repce vetések biztosítása mellett, kiemelten fontos a vegyszermentes termelés, hiszen kellő mennyiségű rovartáplálék hiányában a fiókák nem érik meg a kéthetes kort, de a felnőtt egyedek sem tudnak kellő minőségű és energiatartalmú táplálékhoz jutni a szükséges időszakokban.

Veszélyeztető tényezők

A szalontai állományt elsősorban a gépesített mezőgazdasági munkálatok veszélyeztetik. Az öntözés és permetezés is jelentős zavarással jár. A vegyszerek kiszórása a zavarás mellett a rovartáplálékot is elpusztítja.

A különböző betakarítási munkálatok, mint a lucerna gépi kaszálása vagy az árpa betakarítása veszélyt jelent a költésre. Az árpát pont akkor aratják, amikor a fiókák még röpképtelenek, így nem tudnak elmenekülni a gépek elől.

Mindezek mellett veszélyt jelent a túzok számára nem megfelelő szántóföldi kultúrák (kukorica, napraforgó) térnyerése, a mezőgazdaság intenzívvé válása, a gyepek beszántása.

A nem körültekintő vadászati tevékenység, elsősorban a költési időben történő őzbak vadászat, érzékenyen érintheti.

A nagy, illetve középfeszültségű vezetéksorokat a túzokok akadálynak nézik, ezért számukra ezek élőhelyfragmentáló tényezők, valamint rossz látási viszonyok között a légvezetékeknek való ütközés a madarak pusztulását okozza...

Védelmi lehetőségek

Romániában is van már néhány pozitív lépés, amely a túzok védelmét is szolgálja:

• Romániában egyetlen Natura 2000 területet jelöltek a túzok védelmére. Ez a Szalonta térségében lévő Cséffai-halastavak és Radványi-erdő (ROSPA0097) Natura 2000 terület. Sajnos a kijelölés nem volt pontos, mert közel sem fedi le a túzok által használt élőhelyeket. 2016-ban ugyan módosították a terület adatlapját, de a terület bővítésére történt javaslatokat nem fogadták el. Elégtelensége ellenére legalább a túzokos élőhelyek egy részén szabályozzák a túzokra potenciálisan veszélyes beruházásokat. 

• 2017-ben végre életbe lépett egy, a Milvus Csoport által kidolgozott, agrár-környezetvédelmi (agromediu) csomag, ami jelentős támogatást biztosíthat a helyi gazdáknak, amennyiben vállalják, hogy túzokbarát módon gazdálkodnak. Ezt a megyei APIA-nál lehet igényelni. Szalonta környékén ez egyelőre csak szántóra igényelhető, mivel gyepekre jelenleg csak a kék vércse védelmi csomag elérhető. 

---

• A szöveg a „Titokzatos túzok” kiadvány része, amely itt olvasható el.
• Szerzők: Kelemen Katalin, Nagy Attila és Papp Judith (Milvus Csoport).