Túzok - faj adatlap (1) [általánosságok, elterjedés, élőhely, táplálkozás]

Elterjedés:

Világszerte veszélyeztetett faj, csak nemzetközi összefogással őrizhetjük meg. Egykor összefüggő élőhelyeinek feldarabolódása, illetve megszűnése miatt az 1950-es évek közepére Európa legtöbb részén kipusztult. Mára csupán az Ibériai-félszigeten, a Kárpát-medencében, Németországban és Ukrajna, valamint Oroszország síkvidéki élőhelyein maradtak fenn populációi.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A közép-európai állományok nagyon sérülékenyek, ugyanis elszigetelődtek egymástól. Példa erre a XX. század elején még összefüggő Kárpát-medencei állomány, amely mára erősen fragmentálódott. Ennek legfőbb oka az intenzívvé vált mezőgazdasági termelés, a gyepterületek beszántása, valamint az infrastrukturális fejlesztések térnyerése. Az Európai Unióban jelenlegi élő populáció 31-36 ezer példányra tehető. Több olyan nemzetközi egyezményben szerepel, mint szigorúan védendő faj, amit Románia is aláírt. [Európai Unió madárvédelmi irányelvének I. melléklete, Berni Egyezmény* II. függeléke, Bonni Egyezmény*, CITES – Washingtoni Egyezmény* - I. függeléke]

Élőhelye

Tradicionális élőhelye az eurázsiai füves pusztákon van, de az extenzíven művelt mezőgazdasági területekhez is tudott alkalmazkodni. Az intenzív mezőgazdasági termeléshez viszont már csak részben. Az egykor füves puszták jellemző madara mára sok helyen főként az agrártájhoz kötődik. Térségünkben elsősorban olyan mozaikos területeken fordul elő, ahol egyaránt talál gyepeket és általa kedvelt mezőgazdasági kultúrákat, mint amilyenek a pillangósok (lucerna, lóhere), a repce vagy az őszi gabona. Igényli az élőhely zavartalanságát is.

Dürgőhelyei (násztánc helyei) nálunk gyepterületeken vannak, de fészket jobbára az általa preferált növénykultúrákban kapar. Élnek olyan populációi is Európában, ahol már egyáltalán nincsenek gyepek, és kizárólag az agrárkörnyezetvédelmi támogatásoknak köszönhetően tudtak megmaradni. Ezeknek a populációknak már a dürgőhelyei is mezőgazdsági területeken vannak, szántón, parlagon, ugaron. A mi madaraink ebből a szempontból szerencsések, mivel még rendelkezésükre állnak gyepek.

Vonulása

Többnyire állandó madár. Télen is ugyanazokon a területeken marad, amennyiben rendelkezésére áll megfelelő táplálék. A repce télen is zöldellő levele ma már szinte nélkülözhetetlen a túzokok átteleléséhez, de a lucernát is kedveli. Egy-egy jó téli táplálkozóhelyre, akár ötven kilométeres körzetből is érkezhetnek a madarak. Ha a vastag hó vagy jégtakarás miatt nem tud táplálkozni, akkor kénytelen elhagyni lakhelyét. Amennyiben ez a kedvezőtlen időjárás a tél elején köszönt be, vonulási ösztöne aktiválódik és a Balkánon vagy a Mediterráneumban tölti a telet. A tél közepétől előforduló zordabb időjárás inkább csak rövid távú elvándorlásra készteti. Vonulás során nagyon sok madár elpusztul. Ezeket a veszteségeket főként az elektromos légvezetékeknek való ütközés és az átvonulási területeken történő orvvadászat okozza. Az állomány megőrzése érdekében fontos helyben tartani a madarakat, amelyeknek túlélési esélye a téli táplálék biztosításával jelentősen megnövekszik.

Megjelenése

Mérete a pulykáéhoz hasonló. A kakasok sokkal nagyobbak a tojóknál, akár a 16 kg-os testsúlyt is elérhetik, míg a tojók tömege csupán 4-6 kg. Ugyan röpképesek, de erős futólábainak köszönhetően, amelyen csupán három lábujj található, rengeteget mozognak a talajon. Tollazatuk szürkésbarna, a kakasok mellén és szárnyfedőin vörhenyesek, a tojók halványabb színezetűek.

A hímeknek a torok két oldalán és a csőrkáva tövénél világos bajusztollai vannak. Ezek kb. 20 cm hosszúságú módosult tollak, amelyeket a kakasok tél elején kezdenek el növeszteni, és tavasszal, a dürgési periódusban lesznek a leghosszabbak. A kakasok bajusztollainak mérete dominancia jelzés, hossza összefügg a tömegükkel, és szerepük elsősorban abban rejlik, hogy a hímek között a dürgési periódusban kialakuljon egy rangsor, valamint figyelmeztető jel a többi, esetleges agresszív szándékú, kakas irányába. A kakasoknak násztollazatban nyakpajzsuk is van.

A fiatal csibék tollazata sárgásbarna, fekete csíkokkal vagy foltokkal tarkítva, így teljesen beleolvadnak a környezetükbe. A szárny és faroktollak 18-20 napos korban kezdenek fejlődni, 40 naposan érik el röpképességüket.

 Táplálkozás  

A túzok mindenevő, zöld növényi részekkel, magvakkal, ízeltlábúakkal, csigákkal, kisemlősökkel, de akár madárfiókákkal is táplálkozik. A táplálék összetétele időszakosan változik, amelyet befolyásol a rendelkezésre álló kínálat, valamint széles táplálékkínálat idején a táplálékigénye.

Kora tavasszal nagyobb arányban fogyaszt növényi táplálékot, mivel az áll nagyobb mennyiségben rendelkezésre. Ilyenkor jelentős arányban fogyasztja a repce, lucerna és búza zöld részeit. 

Májustól jelentősen nő az ízeltlábú táplálékkínálat és ezzel együtt nagyobb arányban jelennek meg a túzok táplálékában is egészen őszig. A fehérjében gazdag táplálék fontos számára a szaporodási időszakban, de különösen a nyár folyamán történő teljes vedléshez, mert a tollazat növesztéséhez sok fehérjére és energiára van szükség.

Ősztől egyre nagyobb arányban eszik ismét növényi táplálékot. Őszi vetések hajtásait, gabonafélék magvait, különböző zöld növényi részeket, de legszívesebben repcét fogyaszt.

Télen is az őszihez hasonló a menüje, ha rendelkezésre áll, akkor repcetáblákon telel át. Ha hó borítja a tájat, akkor az őzekhez csatlakozik és az általuk kikapart táplálékot fogyasztja.

A fiókák táplálkozása eltér a kifejlett egyedekétől. Két hetes korukig kizárólag rovarokat esznek, amely biztosítja számukra a növekedéshez szükséges energia és fehérjeforrást. A növényi táplálékot nem is tudja megemészteni, mivel ebben a zsenge korban még nem alakult ki a bélrendszerükben a növényi táplálék lebontásához szükséges baktériumflóra. Ezért a növényi részek fogyasztására fokozatosan térnek át.

Mint Európa más területein, Nagyszalontán is kiemelkedő szerepe van mezőgazdaságnak a túzok szempontjából. Az alkalmazott agrotechnikák, a parcellák mérete és a kultúrnövények összetétele meghatározó számára. A gyepek megőrzése, lucerna és repce vetések biztosítása mellett, kiemelten fontos a vegyszermentes termelés, hiszen kellő mennyiségű rovartáplálék hiányában a fiókák nem érik meg a kéthetes kort, de a felnőtt egyedek sem tudnak kellő minőségű és energiatartalmú táplálékhoz jutni a szükséges időszakokban.

---

• A szöveg a „Titokzatos túzok” kiadvány része, amely itt olvasható el.
• Szerzők: Kelemen Katalin, Nagy Attila és Papp Judith (Milvus Csoport).