Túzok kalendárium. Hogyan befolyásolja a tél a túzokok viselkedését? [2. rész]

Vajon a vonulási ösztön genetikailag bele van kódolva a túzokokba, avagy tanult viselkedésforma?

A túzok kipusztult a brit szigetekről 1832-ben, és jelenleg is zajlik egy visszatelepítési projekt, amit a Great Bustard Csoport koordinál. A szervezet szakemberei azt tapasztalták, hogy az első, Oroszországból hozott, majd Angliában mesterségesen felnevelt és szabadon engedett fiókák közül három példány elvonult délre, a szaratovi (Oroszország) szülőmadarakhoz hasonlóan, amelyek 1100 kilométert tesznek meg az ukrajnai telelőterületekig. Azonban az ezt követő három évben a fiatal angliai túzokok immár nem vonultak el, hanem együtt maradtak a többi, szabadon bocsájtott egyeddel.

Egy spanyolországi kutatócsoport, ahol egyébként a faj világállományának 60%-a él, mintegy 190 túzok esetében vizsgálta rádiótelemetria segítségével a részleges vonulást kiváltó okokat. Részleges vonulókról akkor beszélünk, amikor egy adott állomány csupán egy része vonul el, míg a többi egyed a költőterületen marad.

A kutatók azt találták, hogy a fiókáikat sikeresen felnevelő túzok tyúkok változtatnak vonulási szokásaikon, és a költés évében inkább a költőterületen maradnak. Ez a hím ivarú fiókát nevelő tojómadarak esetében hatványozottan igaz, ugyanis az első éves kakasok később válnak függetlenné. A fiatal tyúkok a vonulást megtanulhatják akár az első telük során az anyamadaraktól, de más túzok tyúkoktól is a második telük alkalmával. Ami a kakasokat illeti, ők jelentős számban vonulnak el nyáron is, hogy a költőhelyeken kialakuló kánikula elől elmeneküljenek.

A viselkedési jellemzők generációról generációra öröklődnek, és a szakemberek megállapították, hogy a túzokok esetében egyfajta kulturális jellegű öröklődési mechanizmusról beszélhetünk, és ezeknél a madaraknál a vonulás egy bonyolult evolúciós viselkedésforma, amelyet egyaránt szabályoznak az egyedekre ható szociális és környezeti tényezők.

Mi lehet a magyarázata azoknak az alkalmi elmozdulásoknak, amelyeket egyes példányok megejtenek?

A műholdas jeladókkal megjelölt túzokok követése során kiderült, hogy egyes egyedek más metapopulációkkal is kapcsolatba kerülnek. Ezeknek az elmozdulásoknak elsősorban a szaporodási periódus során van nagy jelentősége, hisz hozzájárul a belterjesség kialakulásának elkerüléséhez és elősegíti az állomány genetikai sokszínűségének fenntartását.

Ez év januárjában egy dévaványai túzok tojó átrepült a Hortobágyra, mintegy 40 kilométert megtéve északi irányba, és jelen cikk megírásának pillanatában is ott tartózkodik, 24 további tyúk társaságában, nem messze egy 29 példányból álló kakas csapattól.

Ami a Nagyszalonta-Mezőgyán területet illeti, egy január 20.-i terepbejárás alkalmával Bărbos Lőrinc kollégánk egy repülő túzokra lett figyelmes Atyás (Cséffa község) határában, 5-6 kilométer távolságra a megszokott, innen délnyugatra eső telelőterülettől. Úgy gondoljuk, hogy egy fiatalabb kakasról lehetett szó, de csak feltételezhetjük, hogy esetleg dürgőhelyet keresett a közeledő tavasz hatására. Ezek az alkalmi elmozdulások rendkívül izgalmasak és arra hívják fel a figyelmünket, hogy még mindig mennyire keveset tudunk a jelképes és titokzatos túzokról.

***

N.B.: a cikk első része itt érhető el.

• Szöveg és képanyag: Nagy Attila, Laura Turdean (Milvus Csoport)

Irodalomjegyzék:

• Burnside, RJ., Carter, I., Dawes, A., Waters, D., Lock, L., Goriup, P. & Székely, T. (2012) The UK great bustard Otis tarda reintroduction trial: a 5-year progress report. Oryx 46(1): 112-121.
• Kessler, A. E., Batbayar, N., Natsagdorj, T., Batsuur’, D. & Smith, A. T. (2013) Satellite telemetry reveals long-distance migration in the Asian great bustard Otis tarda dybowskii. Journal of Avian Biology 44: 001–010
• Nagy, S. (2018) International single species action plan for the Western Palearctic population of Great Bustard, Otis tarda tarda. Version adapted for the Memorandum of Understanding on the Conservation and Management of the Middle-European Population of the Great Bustard (Otis tarda).
• Palacín, C., Alonso, J. C., Alonso, J. A., Magaña, M. & Martín, C. A. (2011) Cultural transmission and flexibility of partial migration patterns in a long-lived bird, the great bustard Otis tarda. Journal of Avian Biology 42: 301-308.