3. útvonal (körút): Régmúlt idők kincseit rejtő puszták

Nagyszalonta - Salonta - Salanta - Grosssalontha 

Nagyszalonta 1214-es első, Zolunta néven történő említéséig a régészeti leletek azt mutatják, hogy ez a terület már a neolitikum óta lakott volt. Mivel Erdély történelme kilenc évszázadon keresztül összefonódott Magyarországéval, a források és történelmi feljegyzések többsége magyar nyelven íródott. Nem meglepő tehát, hogy ezek az egykor közigazgatásilag, gazdaságilag, kulturálisan és demográfiailag is összekapcsolt helyek ma is emlékeztetnek az akkori időkre.

A Korhan Stagnum, egy XV. századi diploma szerint a Korhány-ér, amely Madarásznál a Kölesérből kiválva, elöntötte a Marciháza és Geszt melletti mélyen fekvő területeket, és egészen Zsadányig (Magyarország) nádasokat táplált.

A XV. század körüli történelmi forrásokban az Alföldön puszta (praedium) megnevezésű helyeket találunk, amelyeket az 1241-es mongol invázió pusztán, néptelenül hagy maga után. Földrajzi és néprajzi szempontból a puszta egy viszonylag nagy kiterjedésű, állattenyésztésre hasznosított terület. Később a kifejezés egy hatalmas területre vonatkozott, amely a gyakorlatban több puszta is lehetett. 

Szalonta azonban a XVI. századig jelentéktelen település volt, ahol a Toldi családnak voltak földbirtokai, és ahol mintegy 300 személy élt. A hajdúk (parasztkatonák, akik Bocskai István, Erdély fejedelme oldalán harcoltak) úgy döntenek, hogy Szalontán telepednek le (a nekik szánt Kölesér helyett), és megvásárolják Toldi György földbirtokos török pusztította tanyáit. A következő évtizedekben védővárat építenek, és sikerül a település határait kiterjeszteniük.

A kunhalmok olyan természetes vagy mesterséges földhalmok, amelyek főként síkságon fordulnak elő. Feltehetően hordalék-lerakódások voltak eredetileg, amelyeket az ember utólag temetkezési helyként (kurgán), határjelzőként (határhalom), árvíz előli menedékként vagy megfigyelőhelyként (őrhalom) használt. A kunhalmok a jellegzetes pusztai táj képéhez tartoztak. Még Arany János, nagyszalontai születésű költőnk is szentelt néhány verssort egy szalontai halomnak 1853-ban.

Borító kép: Egy nagyszalontai puszta 19. század eleji tájképének rekonstrukciója | © Márton Zsoldos.

Útvonalak térképe a nagyszalontai túzokok birodalmában | Copyright © Milvus Transilvania Vest Egyesület, 2023. Minden jog fenntartva. Adatok forrása: Google © 2023 CNES / Airbus | © Maxar Technologies | © Airbus

Minden adatot gondosan vittünk be, de nem állítjuk, és nem tudjuk garantálni, hogy azok hiánytalanok. A térkép méretaránya nem tette lehetővé, hogy minden utat, tereptárgyat és látnivalót grafikusan ábrázoljunk.